A Tribal Mama projekt röviden úgy nézett ki, hogy miután meghirdettem, önként jelentkezhettek az Édesanyák és a projekt ismertetése után dönthették el, hogy belefér-e az életükbe, hogy egy kérdéssorra válaszoljanak, majd visszaküldjék.
Először is köszönöm szépen Nektek Tribal Mamák, az értékes időt, amit nekem és így a közösségnek adtatok! Mérhetetlenül nagy bizalom kellett ahhoz, hogy a Tribal Mama projektben részt vevő táncos anyukák válaszoljanak nekem a feltett kérdésekre. Nem is találom a szavakat arra, hogy hogyan tudnám kifejezni azt, micsoda megtiszteltetés számomra, hogy anélkül, hogy tudnátok ki is az a törzsiSzelence, nagyon őszintén osztottátok meg a gondolataitokat az anyasággal és a Bennetek végbement esetleges változásokkal kapcsolatban.
Miután mindet végigolvastam külön-külön, egymás mellé tettem a válaszokat. Olyan volt, mintha a Tribal Mamák elrepítettek volna egy klubba, ahova kívülállóként betekinthetek. Nem vagyok biztos abban, hogy mindegyikük ismeri egymást, de ahogy összeolvastam a válaszokat, olyan volt, mintha mindenki ott ülne velem törökülésben a szőnyegen és mesélne. Őszintén és valahogy kicsit már másképp gondolkodva, mint az Anyaság előtt, hiszen alapjában véve ugyanazok maradtak, de mégis mások.
Mi változott az anyasággal? Amikor megkérdeztem a Hölgyeket, hogy mi változott az anyasággal bennük, akkor egyértelműen elmondható a valászaik alapján, hogy mindannyian sokkal empatikusabbnak érzik magukat a világ dolgaival kapcsolatban. Szőnyi Mónika szerint "Azt hiszem egyszerűbb lenne azt kérdezni, hogy mi nem. De viccet félre téve, rengeteg minden. Legfőképpen a fontossági sorrend. Anyaként mások az életedben a prioritások. Nagyobb a felelősség tudat, hiszen már két kicsire kell a nap 24 órájában vigyázni, és nem csak a holnapra gondolni, hanem folyamatosan tervezni. Az élet ilyenkor egy hatalmas logisztikára hasonlít. Rengeteg mindenre megtanítanak, fantasztikus az ő szemükön át megcsodálni akár egy katicát. Szóval mindenképp nyitottabb lettem. Saját magmról is sokat tanulok, és rengeteg türelmet." Valóban, nem csak felelősségteljesebbek lettünk, de a sok türelem, amelyhez szükségünk van egy gyermekkel töltött mindennapokhoz, az a saját személyiségünkre is fantasztikus hatással van, és míg tanítjuk gyermekeinket az életre, ők is ugyanúgy tanítanak minket. Az igazat megvallva mindenkinek a válaszát nagyon szerettem és mindegyikkel azonosulni tudtam, egyetéretek Anettel is, aki szintén empatikusabb és már ő sem akar minden elvárásnak mindig megfelelni, mióta anyuka lett. "Ami engem illet, jelentős változás, hogy érzékenyebb lettem a világ globális problémáira. A „nem az én gondom” attitűd átfordult, egy „élhetőbb világot kell hagyni a lányomra” világnézetbe. Sokkal jobban foglalkoztatnak a nőket, gyermekeket, családokat érintő hátrányos megkülönböztetések. Eddig is feministának gondoltam magam (a szó jobbik értelmében), vagyis úgy gondoltam, hogy egyenlő lehetőségek illetik meg a nőket és a férfiakat, de harcosabb lettem, a külvilág felé is jobban közvetítem a gondolataimat. Próbálok valamit tenni. Lányom van, és szeretném, ha erős, független és önálló lenne, akinek nem kell félnie, nem kell mások akaratának alárendelve léteznie. Valamint sokkal kevésbé érdekel mások véleménye. Kívülálló voltam mindig, nem követtem divatirányzatokat, de sokkal kevésbé mertem felvállalni magam. Anyaként viszont annyi követeléssel, elvárással kellett szembenéznem, hogy átfordul bennem minden. Tudom, hogy mit akarok, és érvényesítem is az akaratomat. Ezzel együtt tudatára ébredtem annak, hogy nemcsak a gyereknevelésben, a civil életemben sem kell kompromisszumokat kötnöm és mindenkinek megfelelnem. A férjem és a lányom olyannak szeret, amilyen vagyok. Ők élnek velem, nekik kell elviselni mindezt, csak hozzájuk kell igazodnom, minden más másodlagos."
A visszatértés és gyakorlás A Tribal Mamák közül egyedül Egri Lilla az, aki nem táncolt a terhesség előtt és akkor talált rá a hastáncra, amikor a kisfia már 3 éves lett. A többiek kismamaként is táncoltak és már a néhány hónapos babájuk mellet folytatták tovább a táncot. Nem egyszerű ez, hiszen nagyon erős a kapocs Mama és Baba között, de aki táncos, az tudja, hogy a késztetés is erős arra, hogy újra a táncteremben legyünk és akkor még nem számoltunk azzal, hogy szülés után mások a testi adottságaink, a szoptatós anyákról nem is beszélve, illetve kicsit más az egyensúly érzet és más érzés a korábban megszokottnál egy valamivel nagyobb méretű testet mozgatni. A gyakorlás már nehezebb kérdés. Azt gondolom, hogy ez a kérdés még akkor is érdekes, ha valakinek nincsen még gyermeke, vagy már felnőtt annyira, hogy könnyebben megoldható legyen. Az gondolom, hogy gyakorolni mindig kell, vagyis kellene, mert az egyik legfontosabb eleme a fejlődésünknek és a tanulási folyamatnak. Viszont amikor ötször jön oda a gyermek, hogy adj a babájára másik ruhát, vagy segíts ebben, segíts abban, akkor nehezebb a kivitelezés. Kovács Ági Szombathelyen tanít, tanárként nagyon tudatosan áll a kérdéshez: "Arra van időnk, amire szánjuk. Amikor igazán szeretném, akkor van. Például sosem volt tévém. Sajnálom rá az időt. Helyette lehet táncolni. Kevesebb időt töltök gyakorlással, mint amennyit kellene. Szeretnék több időt szánni rá, ehhez az önfegyelmemet is fejlesztenem kell." Hogyan oldotta meg a gyakorlást, amikor kisebb volt a kislánya és most? "Amíg kisebb volt, addig gyakoroltam, amíg ő aludt. Most akkor, amikor a suliban vagy a nagyszülőknél van. A munkámban én osztom be az időmet, így könnyebb dolgom van, mint az anyukák többségének. A szüleim vigyáznak rá, amíg órát adok, vagy fellépek. Kifejezetten ritkán lépek fel, de én választottam így, és nem bánom."
Miért szeretsz anya lenni?
Gulyás Évi
"Imádom, ahogy rám néz, ahogy simogat, látom ahogy fejlődik, ha megijed, vagy valami ismeretlen számára, akkor bújik hozzám. Könnyű megnevettetni, víg kedélyű. Eltűntek a 'problémák' az életünkből. Ha adódik, más a hozzáállásunk: meg lehet változtatni? Igen - változtasd meg MOST. Nem - engedd el!Rengeteget tanulunk tőle! Egy igazi Tanító számunkra! Minden nap egy új csoda!"
Egri Lilla
"A válasz az idő előrehaladtával változik. Hogy most, miért jó a 15 éves Ádi anyukájának lenni? Mert látom, kezd beérni, ha lassan is, a "munkánk" gyümölcse! Mert 182 centi, de nap mint nap megölel, szorongat, puszilgatja a kezemet, sajna nincs már babaillata. Ezt megteszi mások előtt is, nem szégyelli az anyját. Mert sokszor nem tudom már, hogy ő szólt-e hozzám, vagy az apja. Mert van humora, néha fa, de legtöbbször vicces. Mert látom, hogy érzékeny, és fiú létére érzelmes (bár ezt néha jól titkolja). Mert ha ritkábban is, de még szeret velünk lenni."
Táncsits Maja
"Azért szeretek anya lenni, mert újra- és újra rácsodálkozhatok a világra, rájuk. Részese lehetek az örök körforgásnak, s ami még most is olyan hihetetlen számomra, hogy képesek vagyunk életet adni. Egyébként 2 gyerkőc után mást írtam volna ide, mint így 4 gyerek után. Most sokkal harmonikusabb az egész családom, még a világra máshogy tekintek. Ez valami megmagyarázhatatlan szint, egy következő lépcsőfok, aminek a létezéséről eddig nem is tudtam."
Szőnyi Mónika
"Sablonos ugyan, de elég a kis csillogó szemükbe nézni. Fantasztikus érzés, ahogy érzed rajtuk, hogy szeretnek. Amikor átölelnek, vagy csak egy szál vadvirágot adnak, és a tekintetükben tényleg te vagy nekik minden. Imádom, ahogy nevetni tudnak, ahogy együtt fedezzük fel a világot."
Szekeresné Anett
"Nem tudok 2,5 évet tételesen listázni. Majdnem minden apró rezdülése élmény a gyereknek. Minden mosoly, minden simogatás, az illata, a hangja. Imádom, ahogy forognak a fogaskerekek a fejében, ahogy fejlődik a beszéde, ahogy énekel, táncol, szuszog, kacag, meghatódik, puszil. Egy igazi kis szeretetgolyó, élénk, érdeklődő, vidám, okos, óvatos, de vagány. Nagyon csaj, és mégis kiáll magáért (egyelőre persze az én rovásomra főleg, de hát ez van)."
Németh Dóri
"Minden percéért."
Márkusfalvi-Tóth Fruzsina
"Jobb ember lettem és ugyan korábban sem volt céltalan az életem, most sokkal több értelmet kapott a létem. Szeretek anya lenni, mert csodálatos érzés, amikor foghatom a kis kezüket az utcán, mert hálás lehetek azért, hogy esténként az ágy szélén ülve énekelek nekik. Szeretem, mert nagyon sokat tanítanak nekem, magamról és arról az őszinte, elfogadó nyitottságról, amely mindannyiunkban ott lakozik. És hogy miért szeretek még anya lenni? Sorolhatnám sokáig. Számomra az anyaság egy csodálatos ajándék."
Sok Tribal Mama van még a közösségünkben, itt azoknak a gondolatait mutattam be, akik részt vettek a projetben.
Természetesen még nagyon sokat lehetne írni erről a témáról és a résztvevők válaszairól és további gondolataikról, de azt gondolom, ez a néhány kiragadott impulzus igazán jól tükrözi azt, hogy VAN ÉLET A SZÜLÉS UTÁN.